A friss gyümölcsök esetében a hungarikumértéket, vagyis az egyedülállóan magyar jelleget elsősorban a nemzetközi színvonalú áruértékkel bíró magyar fajtákkal érhetjük el. Azt a gyümölcsfajt tekinthetjük hungarikumnak, amelynél a hazai termelés döntő hányadát (legalább 50%-át) magyar fajták adják. Ennek alapján a hazánkban termesztett gyümölcsfajokat a következő csoportokba oszthatjuk:
a. A magyar fajták aránya a hazai termesztésben több mint 50%, a külföldi piac befolyásolására alkalmas mennyiséggel rendelkezünk belőle, ezért elsősorban ezek lehetnek hungarikumok: meggy, kajszi, dió.
b. A magyar fajták aránya több mint 50%, az elenyésző termelési volumen miatt piacbefolyásoló hungarikumként nem jöhetnek számításba: gesztenye, mandula, birs, köszméte.
c. A hazai fajták aránya kisebb mint 50%, de néhány értékes hazai fajta aránya növekszik, így a közeljövőben fontos hungarikummá válhat: málna, cseresznye.
d. Friss gyümölcsként nem jelennek meg hungarikumként, de a belőlük készített jellegzetes termékek azok lehetnek: alma, őszibarack, körte, piros és fekete ribiszke, szilva, szamóca, bodza.
e. Hungarikumként nem jönnek számításba: naspolya, mogyoró, áfonya, szeder, homoktövis.

MEGGY
Jelenleg az elsőszámú hungarikumgyümölcs. Termesztési hagyományait, fajtahasználatát, technológiai színvonalát és piaci lehetőségeit tekintve is világhatalom vagyunk. A Kárpát-medence a világ meggykultúrájának leggazdagabb génforrása. Ennek kialakulásához a földrajzi adottságokon kívül az évezredes termesztési hagyományok is hozzájárultak.
Az alapfajták jellemzői érési sorrendben:
Meteor korai: június elejétől érik. Viszonylag kis méretű, világos színű, friss fogyasztásra való. Csak kézi szüretelésre alkalmas.
Csengődi: június elejétől elhúzódóan érik, kis méretű, igen magas a szárazanyag-tartalma. Géppel nem rázható, csak teljesen éretten válik a kocsányától, tehát szárral jól szedhető.
Érdi nagygyümölcsű: június közepén érik, nagy méretű, édes. Kézzel szedve friss fogyasztásra való.
Érdi bőtermő: június közepén érik. Közepes méretű, közepes minőségű, friss fogyasztásra és minden típusú feldolgozásra alkalmas. Géppel jól szüretelhető.
Érdi jubileum: június második felében érik. Viszonylag apró, magas a szárazanyag-tartalma, erősen festő levű. Friss fogyasztáson kívül általánosan használható lé, befőtt és gyorsfagyasztott gyümölcs előállítására.
Cigánymeggy: június közepétől elhúzódóan érik, apró, sötétpiros, nagyon erősen festő levű, nagyon magas a szárazanyag-tartalma. Légyártásra és szeszipari feldolgozásra alkalmas leginkább. Géppel jól rázható.
Pándi meggy: június végétől elhúzódóan érik. Nagy méretű, világos, nem festő levű, kitűnő ízű.
Debreceni bőtermő: július elején, rövid idő alatt leérik. Viszonylag kis méretű, kevésbé festő levű. Géppel jól rázható. Friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas.
Újfehértói fürtös: késői fajtának számít, július közepén érik. Viszonylag kis méretű, közepes beltartalmi értékekkel. Géppel rázható, minden felhasználási módra alkalmas.
Az országszerte széles körű termeszthetőség és a jelentős telepítési szándék miatt Magyarország egyetlen egységes meggytermesztési régiónak tekinthető. Ezért ennél a fajnál van a legjobb lehetőség arra, hogy minden tételen az országot szimbolizáló egységes védjegy szerepeljen. Az egységes hungarikum jelölése nem zárja ki, hogy földrajzi árujeleket is használjunk.

KAJSZIBARACK
A kajszi feltehetően a római korban terjedt el a Kárpát-medencében. Az első itteni maglelet a 3-4. századból való. Hungarikumértéke a múltban vetekedett a meggyével. Frissen és feldolgozva - elsősorban lekvárnak és pálinkának -, elismerést vívott ki a nemzetközi piacokon. Az elmúlt évtizedekben viszont csökkent a kajszi jelentősége. Bármennyire is utolérhetetlen a magyar gyümölcsök beltartalmi értéke, nehezen álljuk a versenyt a kedvezőbb, délebbi termőhelyek termesztésével, ahol a fák produktivitása, az ültetvények termésbiztonsága (minimális fagyveszély), a gyümölcsök mérete és jobb színeződése előnyösebb.
A hagyományos fajták rövid leírása:
Magyar kajszi: etalon fajtának tekinthető, a többi fajta érésidejét, termeszthetőségét hozzá hasonlítjuk. Július közepén érik, középnagy, gömbölyded, tompán kúpos, kárminpirossal belehelt, húsa lédús, aromás. Friss fogyasztásra és sokirányú ipari feldolgozásra alkalmas.
Harmat: a legkorábban, június közepétől érő fajta. Kis méretű, húsa finomszövetű, magvaváló. Friss fogyasztásra való.
Korai piros: a magyar kajszi előtt 10-14 nappal érik. Kicsi, kárminpirossal bemosott, savas. Elsősorban a hűtőipar és a likőripar számára, valamint friss fogyasztásra alkalmas.
Ceglédi óriás: július közepén érik. Nagy gyümölcsű, napos oldalán élénk kárminpiros, finoman pontozott,lédús. Friss fogyasztásra és befőttnek alkalmas.
Szegedi mamut: a magyar kajszi előtt 3-4 nappal érik. Igen nagy, kárminpiros fedőszínű, rostos, bőlevű, puhulásra hajlamos.
Gönci magyar kajszi: július közepén érik. Középnagy, gömbölyded, kúpos, kissé lapított, molyhos, húsa finom,rostos, bőlevű, kiváló zamatú. Friss fogyasztásra és minden típusú ipari feldolgozásra alkalmas.
Ceglédi bíborkajszi: a magyar kajszi után, elhúzódóan érik. Nagy mutatós gyümölcse bíborpirossal bemosott, lédús, különleges zamatú, de egyenetlenül érik. Friss fogyasztásra kiváló, befőtt- és légyártásra alkalmas.
Rakovszky: késői érésű, középnagy, lapított, bőlevű, igen finomízű. Csak friss fogyasztásra való.
A hungarikum jelleget a hírneves feldolgozott termékek előállításának növelésével lehetne leginkább fenntartani.