1. A számvitelben alkalmazott mérésmódok:
• Mennyiségi mérésmód:
- természetes mértékegységet (hektár, m2, liter, méter, kg, db stb.).
- származtatott mértékegységet a tárgyi eszközök egyes csoportjainál a teljesítmény mérésére (például: traktor - normálhektár, tehergépkocsi - tonnakilométer stb.).
• Pénzbeni mérésmód: A számvitel általános mérésmódja. Minden gazdasági eseményt pénzben is rögzítünk, ezáltal lehetővé válik azok összesítése, valamint összehasonlítása a vállalkozáson belül és más vállalkozások adataihoz viszonyítva is.

2. Az Szt. célja:
• meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét,
• meghatározza a beszámoló összeállítása és könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat,
• meghatározza a nyilvánosságra hozatal, a közzététel és a könyvvizsgálat követelmé¬nyeit.

3. Az Szt. hatálya:
A törvény hatálya alá tartozik a gazdaság minden olyan szereplője, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek.
A törvény hatálya alá tartozik a gazdálkodó.

4. Gazdálkodó:
• a vállalkozó,
• az államháztartás szervezetei,
• az egyéb szervezet,
• a Magyar Nemzeti Bank,
• továbbá az általuk, illetve a természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény.

5. Vállalkozó:
Minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyon¬szerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (vállalkozási tevékenységet) végez. Ide kell érteni:
• a hitelintézetet,
• a pénzügyi vállalkozást,
• a befektetési vállalkozást,
• a biztosítóintézetet,
• az egyesülést,
• a vízitársulatot,
• az erdőbirtokossági társulatot,
• a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is.

6. A beszámoló formáját meghatározó feltételek:
• az éves nettó árbevétel nagysága,
• a mérleg főösszege,
• a foglalkoztatottak létszáma,
• a könyvvezetés módja.

7. A beszámolók formái, és részeik:

Beszámoló formája: Éves beszámoló Egyszerűsített éves beszámoló Összevont (konszolidált) éves beszámoló Egyszerűsített beszámoló
Részei: Mérleg
Eredmény–kimutatás
Kiegészítő melléklet
+
Üzleti jelentés Egyszerűsített mérleg
Egyszerűsített eredmény–kimutatás
Egyszerűsített kiegészítő melléklet
Összevont (konsz.) mérleg
Összevont (konsz.) eredménykimutatás
Összevont (konsz.) kiegészítő melléklet
+
Összevont (konsz.) üzleti jelentés Egyszerűsített mérleg
Eredmény–levezetés

8. A könyvvezetés fogalma, formái:
Könyvvezetés: az a tevékenység, amelynek keretében a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményekről – a számviteli törvényben rögzített szabályok szerint – folyamatosan nyilvántartást vezet és azt az üzleti év végével lezárja. Formái: egyszeres könyvvitel, kettős könyvvitel

9. Kettős könyvvitel:
A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, a használatában, illetve a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és forrásokban (passzívákban) bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja.

10. A számviteli politika kötelező tartalma:
A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell – többek között – azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából
• lényegesnek,
• jelentősnek,
• nem lényegesnek,
• nem jelentősnek, továbbá
• a választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot mikor kell megváltoztatni.

11. A számviteli politika keretében elkészítendő szabályzatok:
• az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzata,
• az eszközök és források értékelési szabályzata,
• az önköltségszámítás belső rendjére vonatkozó szabályzat,
• a pénzkezelési szabályzat.

12. Mentesség az önköltségszámítási szabályzat készítése alól:
Mentesül az önköltségszámítási szabályzat-készítési kötelezettség alól:
• az egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozó,
• az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó,
• az a vállalkozó, aki a számviteli törvény előírásai szerint nem kötelezett a saját termelésű készletek, a végzett szolgáltatások önköltségének utókalkulációval történő megállapítására.

13. Önköltségszámítási szabályzat készítési kötelezettség:
Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költség¬nemek szerinti költségek együttes összege az ötszáz millió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások önköltségét az önköltségszá¬mítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani.

14. A vállalkozás folytatásának elve:
A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése.

15. A teljesség elve:
A gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyév eredményére gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni, ideértve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak, amelyek egyrészt a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, másrészt azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak.

16. A valódiság elve:
A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megálla¬píthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen a számvitelről szóló törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.

17. A világosság elve:
A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a számvitelről szóló törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.

18. A következetesség elve:
A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.

19. A folytonosság elve:
Az üzleti év nyitóadatainak meg kell egyeznie az előző üzleti év záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat.

20. Az összemérés elve:
Az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolód¬niuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek.

21. Az óvatosság elve:
Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség.

22. A bruttó elszámolás elve:
A bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben - a számviteli törvényben szabályozott esetek kivételével - nem számolhatók el.


23. Az egyedi értékelés elve:
Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.

24. Az időbeli elhatárolás elve:
Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.

25. A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve:
A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően - az SZT alapelveihez, vonatkozó előírásai¬hoz igazodóan - kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.

26. A lényegesség elve:
Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az ésszerűség határain belül - befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.

27. A költség-haszon összevetésének elve:
A beszámolóban (mérlegben, eredményki¬mutatásban, kiegészítő mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága (hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel.

28. Üzleti év:
Az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama általában meg¬egyezik a naptári évvel.

29. A mérleg fordulónapja
Általában tárgyév december 31. (az év utolsó napja). Amennyiben az üzleti év időtartama nem 12 naptári hónap, úgy a mérleg fordulónapja december 31-étől eltérő időpont (lásd előző bekezdést).

30. A letétbe helyezés napja
• a kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozónál az adott üzleti év mérleg¬fordulónapjától számított 150 nap,
• összevont (konszolidált) beszámoló esetében az anyavállalatnál az összevont (konszolidált) beszámoló mérlegfordulónapjától számított 180 nap,
• az egyszeres könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozónál a tárgyévet követő év május 30.,
• a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél az adott üzleti év mérlegforduló¬napjától számított 150 nap.

31. A mérlegkészítés időpontja
A mérleg egyes tételeihez kapcsolódóan meghatározott azon – az üzleti év mérlegforduló¬napját követő – időpont, amely időpontig a megbízható és valós vagyoni helyzet bemutatásához szükséges értékelési feladatokat el lehet és el kell végezni
32. A kettős könyvvitelben alkalmazott legfontosabb módszerek:
• Okmányszerűség
• Egységes mértékegység alkalmazása
• Naplók alkalmazása
• Könyvviteli számlák alkalmazása
• Mérlegmódszer alkalmazása
• A kettős feljegyzés elvének alkalmazása:

33. A kettős feljegyzés elve:
• minden gazdasági eseményt két könyvviteli számlán rögzítünk, az egyik számla Tartozik (T) és a másik számla Követel (K) oldalán,
• azonos összegben (Tartozik = Követel),
• egymással kölcsönös (tartalmi) összefüggésben.


34. Eszköz fogalma, fő csoportjai:
A számviteli törvény szerint a vállalkozó vagyonának konkrét megjelenési formái az eszközök (aktívák). Ebben a megközelítésben a vagyon a vállalkozóknál lévő befektetett eszközök, forgóeszközök és aktív időbeli elhatárolások összege.

35. Forrás fogalma, fő csoportjai:
A források (passzívák) a vállalkozó vagyonának eredetét, származását mutatják.
A források: a saját tőke, céltartalékok, kötelezettségek és passzív időbeli elhatárolások.

36. A befektetett eszközök fogalma, csoportjai:
A befektetett eszközök olyan eszközök, amelyeknek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. A befektetett eszközök közé az immateriális javakat, a tárgyi eszközöket és a befektetett pénzügyi eszközöket kell besorolni.

37. Az immateriális javak fogalma:
Immateriális javak: azok a nem anyagi eszközök (vagyoni értékű jogok az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog kivételével, szellemi termékek, üzleti vagy cégérték), amelyek tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet, valamint az immateriális javakra adott előlegek és az immateriális javak értékhelyesbítése (itt mutatható ki - a vállalkozó döntésétől függően - az alapítás-átszervezés aktivált értéke, továbbá a kísérleti fejlesztés aktivált értéke is).

38. Az immateriális javak tételei:
• Alapítás-átszervezés aktivált értéke
• Kísérleti fejlesztés aktivált értéke
• Vagyoni értékű jogok
• Szellemi termékek
• Üzleti vagy cégérték
• Immateriális javakra adott előlegek
• Immateriális javak értékhelyesbítése

39. A tárgyi eszközök fogalma:
Tárgyi eszközök: azok a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközök (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok), tenyészállatok, amelyek tartósan, közvetlenül vagy közvetett módon szolgálják a vállalkozás tevékenységét, valamint a beruházások, a beruházásokra adott előlegek és a tárgyi eszközök értékhelyesbítése

40. A tárgyi eszközök tételei:
• Ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok
• Műszaki berendezések, gépek, járművek
• Egyéb berendezések, felszerelések, járművek
• Tenyészállatok
• Beruházások, felújítások
• Beruházásokra adott előlegek
• Tárgyi eszközök értékhelyesbítése

41. A befektetett pénzügyi eszközök fogalma:
Befektetett pénzügyi eszközök: azok az eszközök (részesedés, értékpapír, adott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek), amelyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, adott át más vállalkozásnak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, illetve kamatra) tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, el¬lenőrzési lehetőséget érjen el.

42. A befektetett pénzügyi eszközök tételei:
• Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban
• Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban
• Egyéb tartós részesedés
• Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásnak
• Egyéb tartósan adott kölcsön
• Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír
• Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése
• Befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete

43. A forgóeszközök fogalma, csoportjai:
A forgóeszközök azok az eszközök, amelyek egy évnél rövidebb ideig (nem tartósan) szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
Csoportjai a készletek, a követelések, az értékpapírok, a pénzeszközök.

44. A készletek tételei:
• Anyagok
• Befejezetlen termelés és félkész termékek
• Növendék-, hízó- és egyéb állatok
• Késztermékek
• Áruk
• Készletekre adott előlegek

45. A követelések fogalma:
A követelések különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez kapcsolódnak.

46. A követelések tételei:
• Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők)
• Követelések kapcsolt vállalkozással szemben
• Követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
• Váltókövetelések
• Egyéb követelések
• Követelések értékelési különbözete
• Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete

47. Az értékpapírok fogalma, tételei:
A forgóeszközök között értékpapírként a forgatási célból, nem tartós befektetésként vásárolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket kell kimutatni.
Az értékpapírok tételei:
• Részesedés kapcsolt vállalkozásban
• Egyéb részesedés
• Saját részvények, üzletrészek
• Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
• Értékpapírok értékelési különbözete

48. A pénzeszközök fogalma, tételei:
A pénzeszközök a forgóeszközök között kimutatott, tartósan le nem kötött, forintban, valutában, devizában megjelenő fizetési eszközként felhasználható eszközök, beleértve az elektronikus pénzeszközöket is.
A pénzeszközök tételei:
• Pénztár, csekkek
• Bankbetétek

49. A saját tőke fogalma:
A saját tőke a tulajdonos(ok) által a vállalkozás részére – időmegkötöttség nélkül – rendelkezésre bocsátott, illetve az adózott eredményből a vállalkozónál hagyott, a vállalkozó által szabadon felhasználható saját forrás.

50. A saját tőke tételei:
• Jegyzett tőke
• Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (negatív előjellel)
• Tőketartalék
• Eredménytartalék
• Lekötött tartalék
• Értékelési tartalék
 Értékhelyesbítés értékelési tartaléka
 Valós értékelés értékelési tartaléka
• Mérleg szerinti eredmény

51. A céltartalék fogalma, tételei:
A céltartalék az adózás előtti eredmény terhére képzett forrás, mely fedezetet teremt a tárgyidőszakból eredő, de a következő év(ek)ben várhatóan jelentkező kötelezettségekre, költségekre, ráfordításokra.
A céltartalék tételei:
• Céltartalék a várható kötelezettségekre
• Céltartalék a jövőbeni költségekre
• Egyéb céltartalék

52. A kötelezettségek fogalma, csoportjai:
A kötelezettségek szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint a kincstári vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak.
A kötelezettségek csoportjai:
• hátrasorolt kötelezettségek,
• hosszú lejáratú kötelezettségek,
• rövid lejáratú kötelezettségek.

53. A hátrasorolt kötelezettség fogalma:
A hátrasorolt kötelezettség olyan kapott kölcsön,
• amelyet a vállalkozó bevonhat adóssága rendezésébe,
• a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni,
• a kölcsön visszafizetési határideje vagy meghatározatlan, vagy a jövőbeni események¬től függ, de eredeti futamideje öt évet meghaladó lejáratú,
• a kölcsön törlesztése az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges.

54. A hosszú lejáratú kötelezettség fogalma:
Hosszú lejáratú kötelezettség – a hitelezővel kötött szerződés szerint – az egy üzleti évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön (ideértve a kötvénykibocsátást is) és hitel, a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztések levonásával, valamint az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség.

55. A hosszú lejáratú kötelezettségek tételei:
• Hosszú lejáratra kapott kölcsönök
• Átváltoztatható kötvények
• Tartozások kötvénykibocsátásból
• Beruházási és fejlesztési hitelek
• Egyéb hosszú lejáratú hitelek
• Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
• Tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
• Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek

56. A rövid lejáratú kötelezettség fogalma:
Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel (ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is), a vevőtől kapott előleg, az áruszállításból és szolgáltatás teljesítésből származó kötelezettség, a váltótartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.

57. A rövid lejáratú kötelezettségek tételei:
• Rövid lejáratú kölcsönök
• Rövid lejáratú hitelek
• Vevőktől kapott előlegek
• Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)
• Váltótartozások
• Rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
• Rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
• Kötelezettségek értékelési különbözete
• Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete
• Kötelezettségek értékelési különbözete
• Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete
• Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

58. A leltár fogalma:
A leltár olyan jegyzékszerű kimutatás, amely a vállalkozás meglévő eszközeit és forrásait:
• mennyiségben és pénzértékben,
• tételesen (ellenőrizhető módon),
• egy adott időpontra (a leltár fordulónapja) vonatkoztatva
mutatja ki.

59. Leltározási kötelezettség:
Ha a vállalkozás a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba kerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni és az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a csak értékben kimutatható eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégeznie.

60. A mérleg fogalma:
A mérleg olyan számviteli okmány, amely a vállalkozás eszközeit és forrásait mutatja ki összevontan, csoportosítva, pénzértékben (ezer vagy millió forintban) egy adott időpontra vonatkoztatva.

61. Az eredménykimutatás fogalma:
A vállalkozás mérleg szerinti eredményének levezetését az eredménykimutatás tartalmazza. Bemutatja az eredmény keletkezésére ható főbb tényezőket, a mérleg szerinti eredmény kialakulását, összetevőit.

62. Az eredménykategóriák:
A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
B. Pénzügyi műveletek eredménye
C. Szokásos vállalkozási eredmény (±A±B)
D. Rendkívüli eredmény
E. Adózás előtti eredmény (±C±D)
F. Adózott eredmény
G. Mérleg szerinti eredmény

63. A bevétel fogalma, csoportjai:
Bevétel: gyűjtőfogalom, amelybe a következők tartoznak:
• árbevétel: a naptári évben értékesített termékek, anyagok, áruk és teljesített szolgáltatások általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértéke (a teljesítés időszakában elszámolva);
• egyéb bevételek: olyan, az árbevétel részét nem képező bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során keletkeznek és nem minősülnek sem a pénzügyi műveletek bevételeinek, sem rendkívüli bevételnek;
• pénzügyi műveletek bevételei: a kapott (járó) osztalék és részesedés, a részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége, a befektetett pénzügyi eszközök kamatai, árfolyamnyeresége, az egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek, a pénzügyi műveletek egyéb bevételei;
• rendkívüli bevételek: a vállalkozási tevékenységétől független, a vállalkozás rendes üzletmenetén kívül eső, a szokásos vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban nem álló bevételek.

64. A költség fogalma:
Költség: a legáltalánosabb meghatározás szerint a tevékenység folytatása során felhasznált eszközök, munkateljesítések pénzben kifejezett értéke, amely mindig:
• valamilyen műszaki vagy gazdasági tevékenység végzése során a tevé¬kenység érdekében merült fel,
• pénzértékben kifejezendő eszközfelhasználást és munkateljesítmény igénybevételét jelenti.
Más megfogalmazásban: egy időszakban (egy üzleti évben) a vállalkozásban az üzletmenet során közvetlenül vagy közvetetten felhasznált eszközök és munka (élő- és holtmunka) pénzben kifejezett értéke.

65. A ráfordítás fogalma, csoportjai:
Ráfordítás: olyan tényleges vagy várható pénzkiadásokat, egyéb veszteségjellegű tételeket jelent, amelyek nem a termeléssel kapcsolatban merültek fel, magában foglalja a termelési körön kívüli eszközcsökkenések és kötelezettség növekedések értékét
Gyűjtőfogalom, amelybe a következők tartoznak:
• egyéb ráfordítások: az árbevételhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódó kifizetések és más veszteségjellegű tételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során merülnek fel és nem minősülnek sem a pénzügyi műveletek ráfordításainak, sem rendkívüli ráfordításnak;
• pénzügyi műveletek ráfordításai: a befektetett pénzügyi eszközök árfolyamvesztesége, a fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai, a részesedések, az értékpapírok, a bankbetétek értékvesztése;
• rendkívüli ráfordítások: a vállalkozási tevékenységtől független, a vállalkozás rendes üzletmenetén kívül eső, a szokásos vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban nem álló eszközcsökkenések, kifizetések.

66. Összefüggés a két eredménykimutatás között:
Összes költség (anyagjellegű ráfordítások + személyi jellegű ráfordítások + értékcsökkenési leírás)
- Saját előállítású eszközök aktivált értéke
- Saját termelésű készletek állománynövekedése
vagy
+ Saját termelésű készletek állománycsökkenése
= Értékesítés közvetlen + közvetett költségei

67. Az alapvető gazdasági események típusai:
• eszközök körforgása (+E1, -E2, ahol E1= E2): az eszközök összetétele változik meg, a mérlegfőösszeg változatlan marad;
• források körforgása (+F1, -F2, ahol F1= F2): a források összetétele változik meg, a mérlegfőösszeg (eszközök, illetve források összértéke) változatlan marad;
• eszközbevonás (+E3, +F3, ahol E3= F3): az eszközök és források összértéke, azaz a mérlegfőösszeg nő;
• eszköz kivonása (-E4, -F4, ahol E4= F4): az eszközök és források összértéke, azaz a mérlegfőösszeg csökken.

68. Az összetett gazdasági események típusai:
• költség (K), ráfordítás (R) elszámolása: költség, ráfordítás növekedésével egyidejűleg eszköz csökkenés vagy forrásnövekedés következik be
+K,R és –E5 vagy +F5; ahol K,R=E5 vagy K,R=F5
• bevételek (B) elszámolása: bevétel növekedésével egyidejűleg eszköznöve¬kedés vagy forráscsökkenés következik be
+B és +E6 vagy –F6; ahol B=E6 vagy B=F6

69. A könyvviteli számla fogalma:
A könyvviteli számla olyan kétoldalú nyilvántartás, amelynek egyik oldalán a növekedéseket, másik oldalán a csökkenéseket számoljuk el (ezáltal az egyirányú mozgások összegezhetők és egymással szembeállíthatók). A könyvviteli számla bal oldalát Tartozik (T), jobb oldalát követel (K) oldalnak nevezzük.

70. A könyvviteli számlák csoportjai:
• a könyvelés szabályai szerint:
- aktív számlák (A)
- passzív számlák (P)
• tartalmuk alapján lehetnek:
- mérlegszámlák: eszközszámlák (A)
forrásszámlák (P)
- eredményszámlák: költség(ráfordítás) számlák (A)
bevételszámlák (P)

71. A könyvviteli számla egyenlege:
A számla két oldalára könyvelt tételek összegének különbsége, lehet Tartozik vagy Követel jellegű (mindig a nagyobb forgalomösszeg határozza meg). Az eszközszámláknak – egyes kivételektől eltekintve – csak Tartozik egyenlege lehet, a forrásszámlák általában Követel egyenlegűek.


72. Az egységes számlakeret célja:
Az egységes számlakeret célja, hogy a gazdálkodó eszközeinek és forrásainak, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a gazdálkodó számvitelének megszervezéséhez, biztosítsa a számviteli törvény, illetve a kapcsolódó kormányrendeletek szerinti beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat.

73. A számlaosztályok száma, megnevezése:
A számlaosztályok a következők:
1. számlaosztály: Befektetett eszközök
2. számlaosztály: Készletek
3. számlaosztály: Követelések, pénzügyi eszközök és aktív időbeli elhatárolások
4. számlaosztály: Források
5. számlaosztály: Költségnemek
6. számlaosztály: Költséghely
7. számlaosztály: Költségviselő
8. számlaosztály: Értékesítés elszámolt önköltsége és ráfordítások
9. számlaosztály: Értékesítés árbevétele és bevételek
0. számlaosztály: Nyilvántartási számlák

74. A számlasorok közötti összefüggés:
E - F = B - K
Jelentése: az eszköz- és forrásszámlák egyenlegeinek különbsége (eredmény) megegyezik a bevétel- és költség (ráfordítás)számlák egyenlegeinek különbségével (eredmény).

75. A számlarend fogalma:
A számlarend az egységes számlakeret alapján készített olyan belső szabályzat, amely meg¬határozza a vállalkozás könyvviteli rendjét. A számlarend szerinti könyvvezetés biztosítja a számviteli törvényben előírt beszámoló készítéséhez szükséges adatokat, és kielégíti a vezetői információs igényeket is.

76. A számlarend kötelező tartalma:
• minden alkalmazásra kijelölt számla számjele és megnevezése (számlatükör),
• a számla tartalma, ha az a számla megnevezéséből nem következik, valamint a számla értéke növekedésének, csökkenésének jogcímei, a számlát érintő gazdasági esemé¬nyek, azok más számlákkal való kapcsolata,
• a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolata,
• a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rend.

77. A számviteli információs rendszer felépítése:
Beszámoló
Főkönyvi könyvelés szintje
Analitikus könyvelés szintje
Alapnyilvántartások szintje


78. Kapcsolat a számviteli információs rendszer egyes szintjei között:
• Az alapnyilvántartásokat és az analitikus nyilvántartásokat az elsődlegesen készített bizonylatok kapcsolják össze.
Mindkét szinten ugyanazon bizonylatokat könyvelik el, ebből következik, hogy eltérés esetén valamelyik szint, vagy mindkettő hibázott.
• Az analitikus nyilvántartás és a főkönyvi könyvelés közötti egyezőség arra épül, hogy a főkönyvi könyvelés a feladások alapján könyvel. Mindkét szinten ugyanazt könyvelik, csak a feljegyzés részletességében van eltérés.
• A főkönyvi könyvelés és a beszámoló kapcsolata a főkönyvi kivonatban ölt testet.

79. A számviteli bizonylat fogalma:
Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálko¬dóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, számlát helyettesítő okmány, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogsza¬bályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősülő irat) - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek, és amely rendelkezik a számviteli törvényben meghatározott általános alaki és tartalmi kellékekkel.

80. A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem:
• Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni).
• A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
• A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

81. A bizonylatok feldolgozásának határideje:
• A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait kése¬delem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve bankszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközö¬ket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó 15-éig a könyvekben rögzíteni kell.
• Az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági műve¬letek, események megtörténte után, legalább negyedévenként, a számviteli politikában meghatározott időpontig (kivéve, ha más jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz), legkésőbb a tárgynegyedévet követő hó végéig kell a könyvekben rögzíteni

82. Számviteli okmányok megőrzése:
A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, valamint más, a számviteli törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni

83. Számviteli bizonylatok megőrzése:
A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. (A megőrzési kötelezettség vonatkozik a szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is.)

84. Az év végi zárlat fázisai:
• Az első fázis feladata a tárgyidőszak gazdasági eseményeinek teljessé tétele, ellenőrzése és összesítése, a főkönyvi kivonat összeállítása.
• A második fázisban történik a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés napja között végbement gazdasági események és a piaci körülmények változásából eredő korrekciós könyvelési tételek elszámolása.

85. Az éves beszámoló tartalma:
Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat a szöveges indoklásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek.

86. Jelentős összegű hiba:
• ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt,
• minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során – ugyanazon évet érintően – megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja az 500 millió forintot, akkor az 500 millió forintot.

87. Az osztalékelőleg fizetés feltétele:
Az éves beszámoló elkészítését megelőzően osztalékelőleg fizetésére is lehetőség van, ha a taggyűlés, közgyűlés által elfogadott – a számviteli törvény szabályai szerint készített – közbenső mérleg alapján valószínűsíthető, hogy utóbb az éves osztalék kifizetésének nem lesz akadálya.

88. A FIFO módszer:
Az elsőként megvásárolt, előállított eszköz kerül elsőként értéke¬sítésre, felhasználásra, következésképpen az időszak végén az eszközök között maradó tételek a legutóbb megvásárolt, előállított tételek (az elsőként bevételezett eszköz elsőként kiadva).

89. A bekerülési érték fogalma:
Bekerülési (beszerzési, előállítási) érték: az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege.

90. A mérlegkészítéskori érték megállapítása múltbeli adatokon alapuló értékelés esetén:

Bekerülési érték  Értékváltozás = Mérlegkészítéskori érték
 
• beszerzési érték
• előállítási költség • értékcsökkenés
- terv szerinti
- terven felüli
• terven felüli é. cs. visszaírása
• értékvesztés
• értékvesztés visszaírása
• árfolyamkülönbözet
(+) Értékhelyesbítés (+) Értékhelyesbítés
91. Az importbeszerzés értéke:
• ha az ellenérték kiegyenlítése számla alapján forintban történik, akkor a szám¬la szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó - forintérték,
• ha az ellenérték kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, ak¬kor a számla szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó – devizának, valutának a teljesítéskorérvényes, a számviteli politikában meg¬határozott árfolyamon átszámított forintérték,
• ha az ellenérték kiegyenlítése azonos devizaértékű exportáruval, export¬szolgáltatással történik (barter-ügylet), az első teljesítés napjára vonatkozó, a számviteli politikában meghatározott devizaárfolyamon átszámított forintérték (az importbeszerzés értéke és az exportértékesítés árbevétele forintértékben is azonos).

92. Devizás eszközök bekerülési (nyilvántartásba vételi) értéke: a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintérték, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát (napi eladási árfolyam).

93. Apport bekerülési értéke:
Gazdasági társaságnál alapításkor, tőkeemeléskor nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulásként (apportként) átvett (kapott) eszköz létesítő okiratban, annak módosításában, illetve a közgyűlési, az alapítói, a taggyűlési határozatban meghatározott értéke minősül bekerülési (beszerzési) értéknek. Átalakulás esetén a létesítő okiratban meghatározott értéknek az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében szereplő értéket kell tekinteni.

94. Közvetlen irányítást biztosító befolyás:
Amikor a részvényes, a tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével (több mint 75%-ával) rendelkezik.

95. Kamatozó értékpapír bekerülési értéke:
A hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír bekerülési (beszerzési) értéke nem tartalmazhatja a vételár részét képező (felhalmozott) kamat összegét, azt a beszer¬zéskor a kapott kamatokat csökkentő tételként kell elszámolni.

96. Térítés nélkül átvett, ajándékként, hagyatékként kapott, több¬letként fellelt eszköz bekerülési értéke
• A térítés nélkül átvett eszköz bekerülési értéke az átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti (legfeljebb forgalmi, piaci) érték.
• Az ajándékként, hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszköz bekerülési értéke az állományba vétel időpontjában ismert piaci értéke.
• A többletként fellelt eszköz kizárólag abban az esetben vehető piaci értéken állományba, ha nem adminisztrációs hiányosság miatti többletről van szó, azaz nem állapítható meg a többlet keletkezésének oka.

97. Pénzügyi lízing fogalma:
A pénzügyi lízing olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés értelmében a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja azzal, hogy a lízingbevevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat, a lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére. A szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbevevő vagy az általa megjelölt megszerzi (vagy megszerezheti), a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve a lízingbevevőt elővételi jog illeti meg, a lízingbevevő azonban ezen jogairól a szerződés megszűnése előtt is lemondhat.

98. Az eszköz előállítási költsége:
Az eszköz előállítási költségének részét képezik azok a költségek, amelyek
• az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoz¬tatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
• az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak,
• az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók
(együttesen: közvetlen önköltség).

99. Az értékcsökkenés fogalma:
Az értékcsökkenés az immateriális javak, tárgyi eszközök fizikai elhasz¬nálódásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke.

100. Hasznos élettartam:
Az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja:
a) az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás (műszakok száma, tevékenységre jellemező körülmények, az eszköz fizikai jellemzői), erkölcsi avulás (technológiai változások, termékek iránti kereslet), az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével várhatóan használni fogja, vagy
b) az a megtermelhető darabszám, elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembevételével meghatározott időszak, amely időszak alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával.

101. Maradványérték:
A rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában – a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében – az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős.

102. Az értékcsökkenés meghatározásának módszerei:
Az értékcsökkenés évenkénti összegének meghatározására alkalmazható módszerek:
1) Bruttó érték alapján
a) időarányos leírás
• lineáris leírás
• degresszív leírás
- szorzószámok módszere
- évek száma összege módszer (számtani sor)
• abszolút összegű leírás
• progresszív leírás
a) teljesítményarányos
2) Nettó érték alapján
a) időarányos
• degresszív leírás
- állandó kulccsal (mértani sor)
- kombinált módszer
b) (le)termeléssel arányos leírás
3) Egyösszegű leírás

103. Időkorlátok a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásában:
• az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő alatt,
• a befejezett kísérleti fejlesztés, a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt
lehet leírni. Amennyiben a vállalkozó az üzleti vagy cégértéket 5 évnél hosszabb idő alatt írja le, azt a kiegészítő mellékletben indokolnia kell.

104. Az értékcsökkenés elszámolására vonatkozó tiltások:
Nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés:
• a földterület, a telek (a bányaművelésre, a veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek kivételével), az erdő bekerülési (beszerzési) értéke után,
• az üzembe nem helyezett beruházásoknál,
• a képzőművészeti alkotásnál, a régészeti leletnél, valamint az olyan kép- és hangarchívumnál, illetve egyéb gyűjteménynél, egyéb eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, illetve amelynek értéke – különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan – évről évre nő,
• a tervezett maradványértéket elért immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél.
Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenési leírás a már teljesen leírt immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél.

105. A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának esetei:
Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális javaknál, tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha
a) az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke,
b) a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megron¬gálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan,
c) a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető,
d) a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz.

106. A terven felüli értékcsökkenés mértéke:
Az érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül ki kell vezetni.

107. A terven felüli értékcsökkenés visszaírása:
Az Szt. szerint amennyiben az immateriális javak közé tartozó eszköz, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke alacsonyabb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékénél, és az alacsonyabb értéken történő értékelés (a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának) okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, a már elszámolt terven felüli értékcsökkenés összegét csökkenteni kell. Az immateriális javak közé tartozó eszközt, a tárgyi eszközt a piaci értékére, legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére vissza kell értékelni.

108. Gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedés értékvesztése):
Gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetle¬nül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke között tartósan jelentős összegű veszteségjellegű különbözet mutatkozik.

109. Részesedés értékvesztésének csökkentése visszaírással:
Amennyiben a gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a már korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az eredeti beszerzési értéket.


110. Hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír értékvesztése:
A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál – függet¬lenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír könyv szerinti értéke és – (felhalmozott) kamatot nem tartalmazó – piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

111. Egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír értékvesztésének visszaírása:
Amennyiben a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan ma¬gasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a már korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés vissza-írásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az eredeti beszerzési értéket, illetve ha a beszerzési érték magasabb a névértéknél (névérték felett vásárolt értékpapírnál), az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az adott értékpapír névértékét.

112. Követelések értékvesztése:
A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönöket, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

113. Követelések értékvesztésének csökkentése visszaírással:
Amennyiben a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi összegét.

114. A készleteknél értékvesztése:

A készleteknél értékvesztést kell elszámolni:
• Ha a vásárolt készlet (anyag, áru) beszerzési, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell szerepeltetni.
• Ha a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) előállítási, illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni
• Ha a vásárolt, illetve a saját termelésű készlet a vonatkozó előírásoknak (szab¬vány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, a készlet bekerülési értékét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni.

115. A készletek értékvesztésének mértéke:

A készlet értékének csökkentését – a különbözet értékvesztéskénti elszámolásával – ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.

116. Az értékhelyesbítés elszámolásának feltételei:
Amennyiben a vállalkozó tevékenységét tartósan szolgáló
• vagyoni értékű jog,
• szellemi termék,
• tárgyi eszköz (kivéve a beruházásokat és a beruházásokra adott előlegeket),
• tulajdoni részesedést jelentő befektetés
piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek a visszaírás utáni könyv szerinti értékét, a piaci érték és a könyv szerinti érték közötti különbözete a mérlegben az eszközök között „Értékhelyesbítés”-ként, a saját tőkén belül „Értékelési tartalék”-ként kimutatható.

117. Külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értéke a mérlegben:
A külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket az üzleti év mérleg¬fordulónapjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegben kimutatni, amennyiben a mérlegfordulónapi értékelésből származó különbözetnek az eszközökre, kötelezettségekre, illetve eredményre gyakorolt hatása jelentős. (A nem jelentős eltérést nem kell figyelembe venni, ilyen esetben a könyv szerinti értéken szerepelnek a mérlegben.)

118. Az árfolyam-különbözet elszámolása:
• amennyiben összevontan veszteség: egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni a 8. számlaosztályban,
• amennyiben összevontan nyereség: egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell elszámolni a 9. számlaosztályban, majd a bevételként elszámolt összeget időbeli elhatárolás alá kell vonni, amely a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezetéül szolgál.

119. Pénzügyi instrumentum fogalma::

Olyan szerződéses megállapodás, melynek eredményeként az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy saját tőke (tőkeinstrumentum) keletkezik. Így különösen: a szerződéses megállapodáson alapuló követelés és kötelezettség, a pénzeszköz, az értékpapír, a származékos ügylet.

120. A valós értékelés szempontjából pénzügyi eszköznek minősülő tételek:
a) a pénzeszköz,
b) a szerződéses megállapodáson alapuló követelés (pénzeszközök vagy egyéb pénzügyi eszközök más felektől való átvételére), ideértve:
• a mérlegben szereplő követeléseket,
• hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat,
• határidős, opciós ügyletek, illetve a swap ügyletek határidős ügyletrésze miatt fennálló mérlegen kívüli követeléseket,
c) a szerződéses megállapodás alapján biztosított jog pénzügyi instrumentumoknak potenciálisan kedvező feltételek mellett történő cseréjére más felekkel,
d) más vállalkozó saját tőkéjét megtestesítő instrumentum (tulajdoni részesedést megtestesítő befektetés)

121. Mérlegen kívüli tétel fogalma
olyan szerződés alapján fennálló függő vagy biztos (jövőbeni) követelés (illetve a másik félnél kötelezettség), amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére (a másik félnél átadására) vonatkozik, a mérleg fordulónapján fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ.

122. Swap ügylet fogalma
valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős (vagy több határidős) ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után.

123. A valós értékelés szempontjából pénzügyi kötelezettségnek minősülő tételek
a) a szerződéses megállapodáson alapuló kötelezettség pénzeszközök vagy egyéb pénzügyi eszközök más felek részére történő átadására, ideértve:
• a mérlegben szereplő kötelezettségeket,
• a határidős, opciós ügyletek, illetve a swap ügyletek határidős ügyletrésze miatt fennálló mérlegen kívüli kötelezettségeket is.
b) a szerződéses megállapodáson alapuló kötelezettség pénzügyi instrumentumoknak potenciálisan kedvezőtlen feltételek mellett történő cseréjére más felekkel, ideértve:
• az opciós jog kiírójának egyoldalú kötelezettségvállalását is pénzügyi elszámolással teljesülő ügyleteknél a záráskori piaci ár és a határidős kötési ár különbözetében, illetve
• áru vagy pénzügyi eszköz leszállításával teljesülő ügyleteknél a határidős kötési ár összegében.

124. Pénzügyi instrumentumnak nem minősülő tételek:
• tárgyi eszközök,
• immateriális javak,
• készletek,
• aktív időbeli elhatárolások,
• a nem szerződésen alapuló követelések,
• a saját tőke (tőkeinstrumentum),
• a céltartalékok,
• a passzív időbeli elhatárolások,
• a nem szerződésen alapuló kötelezettségek.



125. A fedezeti ügylet részét nem képező pénzügyi eszközök kategóriái:
• kereskedési célú pénzügyi eszközök
• kereskedési célú pénzügyi eszközök
• lejáratig tartott pénzügyi eszközök
• a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön és más követelések (saját követelések)

126. A kereskedési célú pénzügyi eszközök fogalma, tételei:

rövid távú ár- és árfolyam-ingadozásokból származó nyereség elérése céljából szerzett pénzügyi eszköz, így:
• a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és tulajdoni részesedést jelentő befektetések,
• a kereskedési célúnak minősített – vásárolt vagy ide átsorolt saját – követelések, és
• a nem fedezeti (hanem kereskedési) céllal kötött származékos ügyletekből eredő mérlegen kívüli követelések. (Az ide tartozó pénzügyi instrumentumokat a rövid távú árfolyamnyereség elérése érdekében történő értékesítés céljából tartja a vállalkozó, pl. árukra, pénzügyi eszközökre vonatkozó elszámolási határidős, opciós és swapügyletekből erednek.)

127. Az értékesíthető pénzügyi eszközök fogalma, tételei:
olyan pénzügyi eszközök, amelyeket nem soroltak be a másik 3 kategóriába, így:
• befektetett pénzügyi eszközök között szereplő tulajdoni részesedést jelentő befektetések és olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a vállalkozó nem kereskedési céllal szerzett meg, és nem szándékozik azokat a lejárati idő végéig megtartani, továbbá
• az ide átsorolt vásárolt követelések

128. A lejáratig tartott pénzügyi eszközök fogalma, tételei:

amelyeket a vállalkozó azok lejáratáig szándékozik és képes megtartani, valamint a pénzeszközök, így:
• lejárati idő végéig tartandó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (lejárati idejétől függetlenül)
• lejárati idő végéig tartandó (továbbértékesíteni nem szándékozott) vásárolt követelések
• bankbetétek (befektetett is), más pénzeszközök,
• származékos ügyletnek nem minősülő áruleszállítási határidős és opciós ügyletekből eredő mérlegen kívüli biztos (jövőbeni) követelések,
• függő követelések

129. A gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön és más követelések (saját követelések) fogalma:
olyan, nem vásárlás útján megszerzett követelések, amelyek eredeti szerződés szerinti jogosultja a gazdálkodó. A gazdálkodó pénzügyi eszközt, árut vagy szolgáltatást bocsát rendelkezésre, ezzel létrehozva, keletkeztetve a követelést.

130. A származékos ügylet fogalma:
olyan árualapú vagy pénzügyi eszközre vonatkozó, kereskedési célú vagy fedezeti célú határidős, opciós vagy swap ügylet, illetve ezek további származékai, amelyek
a) teljesítése pénzben vagy más pénzügyi instrumentummal történik,
b) értéke egy meghatározott kamatláb, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetés árfolyama, áru vagy pénzügyi eszköz ára, devizaárfolyam, árindex, árfolyamindex, kamatindex, hitelmérték (bonitás) vagy hitelindex, elletve egyéb hasonló tényezők (mögöttesek) függvényében változik,
c) a keletkezéskor nem, vagy csak csekély mértékben igényelnek nettó befektetést más, hasonlóan a piaci tényezők függvényében változó ügyletekhez (szerződésekhez) viszonyítva,
d) pénzügyi rendezésükre előre meghatározott későbbi időpontban, illetve időpontig (a jövőben) kerül sor.

131. A fedezeti ügylet részét nem képező pénzügyi kötelezettségek kategóriái, azok tételei:
a) kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek:
• a nem fedezeti célú származékos ügyletből eredő mérlegen kívüli kötelezettség, valamint
• az értékpapír kölcsönbevétele miatt fennálló kötelezettség.
b) egyéb pénzügyi kötelezettségek: minden olyan – mérlegben szereplő illetve mérlegen kívüli – pénzügyi kötelezettség, amely nem tartozik a kereskedési célú kötelezettségek közé, így:
• az értékpapír kölcsönből eredő kötelezettségtől eltérő, szerződés alapján fennálló mérlegbeni kötelezettségek,
• a mérlegen kívüli függő kötelezettség, valamint
• az áruleszállítási határidős és opciós ügyletekből (amelyek nem minősülnek származékos ügyletnek) eredő mérlegen kívüli pénzügyi kötelezettségek.

132. A pénzügyi eszközök és kötelezettségek három értékelési köre
1. Kizárólag valós értéken értékelendők (nem alkalmazható a bekerülési értéken történő értékelés):
• kereskedési célú pénzügyi eszközök,
• kereskedési célú pénzügyi kötelezettségek,
• kereskedési célú és a fedezeti célú származékos ügyletek, amelyek az általuk keletkeztetett mérlegen kívüli követelések és kötelezettségek együttes értékelése útján értékelendők
2. Kizárólag bekerülési értéken értékelendők (nem alkalmazható a valós értéken történő értékelés):
• lejáratig tartott pénzügyi eszközök,
• a gazdálkodó által keletkeztetett kölcsön és más követelések,
• az egyéb pénzügyi kötelezettségek, valamint
• az SZT-ben külön felsorolt, a valós értéken történő értékelés alól kizárt instrumentumok.
3. A vállalkozás döntésétől függően valós értéken vagy bekerülési értéken és értékelhetők:
• értékesíthető pénzügyi eszközök (az azonos jogokat megtestesítő instrumentumokat azonos értékelési eljárás alá kell vonni).

133. Valós érték:
az az összeg, amelyért egy eszköz elcserélhető (eladható illetve megvásárolható), vagy egy kötelezettség rendezhető megfelelően tájékozott, az üzletkötési szándékukat kinyilvánító felek között , a szokásos piaci feltételeknek megfelelően kötött (köthető) ügylet (szerződés) keretében.

134. Az értékesíthető pénzügyi eszközök értékelése valós értéken:
Amennyiben a piaci érték magasabb, mint a könyv szerinti érték, akkor az esetlegesen kimutatott értékvesztés visszaírása után a piaci érték és a bekerülési érték különbözetében értékelési különbözetet lehet elszámolni a valós értékelés értékelési tartalékával szemben. Amennyiben a piaci érték alacsonyabb, mint a bekerülési érték, akkor a korábban elszámolt értékelési különbözetet meg kell szüntetni, majd értékvesztést kell elszámolni az egyéb, vagy a pénzügyi műveletek ráfordításai között.

135. A kereskedési célú pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek értékelési különbözete, könyvviteli elszámolása:
Az értékelési különbözet az eszköz (illetve kötelezettség) bekerülési értéke és az értékeléskori valós értéke közötti különbözet, amely lehet pozitív és negatív is. Elszámolását tekintve az eszközhöz, kötelezettséghez rendelt értékelési különbözet számlán, és (jellegétől függően) a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai, illetve a pénzügyi műveletek egyéb bevételei számlán kell könyvelnünk.

136. Származékos ügyletek rendszerezése
Tárgya szerint Megjelenési formája szerint Célja szerint Záráskori teljesítése szerint
• árura vonatkozó
• pénzügyi eszközre, vagy mögöttesre vonatkozó • határidős
• opciós
• kamatswap
• devizaswap • kereskedési
• fedezeti • leszállítási
• elszámolási