Bádogos
A bádogos hagyományos fémműves kisipar művelője: fehér és fekete bádogból, cink-, ón-, réz-, alumínium- stb. lemezekből különféle egyszerűbb használati vagy tároló edényeket, tartályokat, lámpatesteket, lemezkályhákat, tűzhelyeket, lemezfedéseket, ereszeket, ereszcsatornákat készítettek.
Bodnár
A bodnárok - más kifejezéssel kádárok vagy pintérek - fából készített használati tárgyakat, főként az úgynevezett ,,faedényeket" előállító mesteremberek voltak. Bodnárok készítettek többek között vödröket, köpülőket, puttonyokat, hordókat, kádakat és a vékát. Az első permetező kannákat is fából munkálták ki.
Bognár
A bognár szekérgyártó, kerekes vagy kerekek készítésével foglalkozó kisipari kézműves. A Bognár mint magyar családnév is gyakori, és valószínűleg kezdetben a bognár mesterséget folytatók használták.
Cipész
A cipész szakma illetve megnevezés alatt a lábbelik készítésével és javításával foglalkozó szakembert értjük. Magyarországon a 18. és a 19. században az egyik legjellegzetesebb, de mindenképpen a leggyakrabban előforduló szakma volt.
Csapó
csapó a gyapjú tisztításával foglalkozó mesterember, gubás, gubacsapó, gubakészítő
Csizmadia
A csizmadia a csizmák elkészítésével és javításával foglalkozó kézműves szakember. A csizmadia mester a magas szárú bőr lábbelik mellett egykor a bőrcipők és más bőr lábbelik készítésével is foglalkozott.
Drótostót
A drótostót törött cserépedények és lyukas fémedények javításával foglalkozó vándoriparos volt. „Fazikat fótooznyi”, „drótoznyi-fótoznyi” kiáltással járták az utcákat, udvarokat.
Fazekas
A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. A fazekas mestert tájnyelven gelencsérnek (szláv) vagy gerencsérnek vagy gölöncsérnek is nevezik. Az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja.
Kékfestő
A kékfestés egy textíliákon alkalmazott színmintázási technológia, amely nevét onnan kapta, hogy a minta eredeti formájában jellegzetesen kék alapon fehér színben jelenik meg. A kékfestés magát a műveletet jelenti, emellett használatos még a kékfestő kifejezés is.
Kovács
A kézi kovácsoláskor a munkadarabot a kovácsok kovácsüllőn vagy kovácssatuban, általában kézi kalapáccsal vagy egyéb segédeszközök igénybevételével alakítják. Az alakítás célja egyrészt kialakítani a munkadarab megkívánt alakját, másrészt javítani a kiinduló anyag mechanikai tulajdonságait.
Molnár
A molnár mesterség az étkezésünkhöz szükséges magvak – kézi vagy természetes forrású erővel, újabban villanyárammal hajtott motorok segítségével történő – összezúzását, vagyis őrlését végzi az erre a célra szolgáló külön épületben, a malomban.
Pákász
Pákásznak nevezték azokat a lápvidék környékén élő embereket, akik kimondottan a rétből, mocsárvidékből éltek, tehát földet nem műveltek, hanem abból éltek, amit a lápvidék készen adott, begyűjtötték a természet adta kincseket.Halászott, vadászott és gyűjtögetett.
Pásztor
A pásztor foglalkozás ősi állattartó mesterség, de életforma is. Mivel az ősmagyarok alapvetően állattartásból és pásztorkodásból éltek, a különböző állatfajok pásztorainak más-más nevet adtak.
csikós – „lópásztor”, a ménes legeltetője, őrzője
gulyás azaz marhapásztor, a gulya őrzője
juhász – juhpásztor, a juhnyáj őrzője
kondás, kanász – disznópásztor, a konda vagy falka őrzője - előbbi minden este hazahajtotta, utóbbi kint teleltette a disznókat azaz ,,ridegen tartotta
csordás és a csürhés – az istállóban tartott, csak napközben kihajtott négylábú állatok őrzője.
Takács
Takács hagyományos népi mesterség, vászonkészítő szövőmester. A takács szövőszéke zártan beépített állványú, nehezebb, rögzítettebb, mint a parasztszövőszék.
Tímár
Tímár a bőrt, nyersbőrt kikészítő, illetve egyszerűbb lábbeliket varró mesterember régies neve. Bőrök kikészítésével, cserzésével foglalkozik.
Vincellér
A vincellér régebben a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt. A feladata a szőlőtermesztés és alapvető pinceműveletek technológiai folyamatainak önálló ellátása.