Napjainkra Magyarország földünk egyik leginkább felszántott országává vált. Az ország területének közel 70%-át feltörték, lecsapolták, beépítették, lebetonozták. A fennmaradó területek jelentős részét is erőteljesen átalakították. Emberi tevékenységtől érintetlen területek a Kárpát-medencében sajnos nem is maradtak. Az élőhelyek gyökeres átalakulása miatt az itt egykor őshonos fajok egy része kipusztult vagy elvándorolt, az élőlények közösségei teljesen átalakultak, fajokban elszegényedtek. A hajdani élővilág gazdagságát legfeljebb becsülni tudjuk, de az a fajbőség napjainkban már szinte felfoghatatlan. A töredékesen megmaradó élővilág telepített erdeinkben, rétjeinken, újonnan kialakult mocsarainkban, halastavainkon próbál fennmaradni.

Hazánk területének mintegy 10,6%-a védett, ezek a területek tartoznak nemzeti parkjaink igazgatóságainak természetvédelmi felügyelete alá. Az európai uniós szabályozás előírásai alapján létesített Natura 2000 területek hazánknak mintegy 21%-át fedik le, ami azt jelenti, hogy országunk területének mintegy egynegyed része élvez valamilyen fokú jogi védelmet. Azonban a jelentősnek mondható területi védelem ellenére sem mondható el, hogy természetszerű élőhelyeink és a töredékesen fennmaradt élővilág biztonságban lennének. Mindennapi tevékenységeink által folyamatosan és rohamosan pusztul. Félő, hogy ha a tendenciák folytatódnak, lassan –a távoli jövőben –mi, emberek csak néhány alkalmazkodóképes fajjal maradunk magunkra a Földön, holott a bolygó összes fajainak száma becslések szerint jelenleg még eléri az 5-30 milliót. Szerencsére az egyes élőlények rendkívüli tűrőképességgel rendelkeznek, bizonyos fajok igen jól alkalmazkodnak, egy részük pedig magas szaporodási potenciálja révén képes kompenzálni a veszteségeket.
 Forrás:
http://greenfo.hu/hirek/2019/02/03/a-civilizacio-karos-hatasai-az-elovilagra-magyarorszagon

Ismerje meg és vegyen részt az Agrárium Klub szerkesztésében. http://agrarpraktikum.network.hu/