Méltatlanul elfeledett ősi gabonafélénk, ami a hajhullástól kezdve az immunerősítésig számos betegségben lehet segítségünkre. 
A köles (Panicum miliaceum) a kőkorszak óta termesztett, méteresre növő, élénkzöld fűféle. Kínában az első kölestermesztésre vonatkozó adatok az i.e. 7000-5000 közötti időszakra tehetők, de eredeti őshazája valószínűleg India. Fogyasztása a kenyérgabonák megjelenésével a 18-19. században szorult háttérbe Európában, a Föld népességének harmada azonban a mai napig alapélelemként fogyasztja.
A pázsitfűfélék családjába tartozik, melegigényes, szárazságtűrő, szinte bármilyen talajon megterem. Bojtos gyökérzete mélyre hatoló, szára jellegzetes szalmaszár, levelei még éréskor is zöld színűek. Virágzata sűrű, elágazó, bugájában apró fehér, sárga, narancssárga színű vagy barna, kb. 2 mm átmérőjű szemek fejlődnek.

A köles sok kovasavat tartalmaz, gazdag fluorban, kénben, foszforban is, és nem elhanyagolható vas-, magnézium-, kálium-, cink stb. tartalma sem. Ez az ásványi anyagokban való gazdagság indokolja, hogy fogyasszuk minél gyakrabban, hiszen a köles erősíti az immunrendszert, a kovasavak pedig az érfalakra, a kötőszövetekre, a hajra és a körmökre vannak jó hatással. Fluortartalmának köszönhetően segít megerősíteni a fogzománcot, megelőzi a fogszuvasodást. Kölesben gazdag étrend mellett a gyulladásos állapotok (pl. hólyaggyulladás) is gyorsabban gyógyulnak, B-vitaminjai pedig az idegrendszerre gyakorolnak kedvező hatást.

A köles szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét. Lúgos kémhatású, ezért természetgyógyászok szerint kiemelt szerepe lehet testünk a sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. Könnyen emészthető, nem okoz gázképződést. Különösen alkalmas kisgyerekek, növekedésben lévő fiatalok, kismamák és betegek táplálására.

A közhiedelmekkel ellentétben nemcsak a madáreleségek alapja. Kásaként fogyasztható, háromszoros mennyiségű tejben vagy vízben 15-20 percig kell főzni, hogy megpuhuljon. Reggelire dióval, mandulával, mazsolával, cukros-mézes tejjel elkészítve ajánlott, sós változatát zöldséges, leveskockás vízben megfőzve köretként fogyasztjuk.

A köles kiválóan alkalmas gyümölcspudingok és gyümölcsös desszertek, illetve lepény- és palacsinta készítésére, sőt kenyér is süthető belőle. A kölesből készült ételekhez jól illik a vanília, a rozmaring, a tárkony, a kömény és a fahéj is. Mielőtt azonban bármilyen módon felhasználnánk a konyhában, finom szűrőben, folyóvíz alatt mossuk át!
A bioboltokban kapható extrudált kölesgolyó remekül helyettesíti a kevéssé egészséges, sós rágnivalókat.
Jól csíráztatható, csíráját salátákhoz, köretekhez, levesekhez adhatjuk. A boltban válasszuk a hántolt biokölest, egyszerre ne vásároljunk sokat, mert könnyen avasodik. Jól záródó edényben, hűvös, száraz helyen tároljuk.
Héjából párna készül, mely ősi tapasztalatok szerint nyugtató hatású. Használata allergiásoknak is ajánlott, mivel az élősködők nem tudnak benne megtelepedni.

Kínában régen az öt szent gabona (rizs, köles, mohar, búza, szója) közé tartozott, Európában pedig már maga Püthagorasz, az ókori görög filozófus is dicsérte jótékony hatásai miatt.

Sok népszokás is kapcsolódik a köleshez: néhány helyen a menyasszony cipőjébe az esküvő napján kölest szórnak, mert úgy tartják, ettől lesz szorgalmas háziasszony, máshol pedig kölessel hintik meg a jegyespárt, hogy a gabonához hasonlóan szaporodjanak, sokasodjanak.