Termőföld

A föld, mint tulajdon, mint tőke különleges helyet foglal el a gazdaságban és a politikában. A föld, mint tőke, elmozdíthatatlan, összességében nem nagyobbítható, korlátozottan áll rendelkezésre, térben meghatározott, feltételesen megújuló természeti erőforrás, nemzeti kincs, mely mással nem pótolható.

Védelme, adottságainak es legmegfelelőbb hasznosításának elősegítése elsőrendű feladat. A termőföld mennyiségi és minőségi védelme hozzájárul a kapcsolódó környezet, a biodiverzitás és tájkép, a szennyeződésektől mentes, biztonságos élelmiszer előállításhoz, ugyanis „a termőföldtől a fogyasztói asztalig” kell garantálni a termékek biztonságát, tehát a termőföldünk védelme mindenki érdeke.

Fentieken túl ezen természeti erőforrás, vízkészleteink jelentős részének raktározója is, a mezőgazdasági és erdészeti termesztés alapja valamint számos környezeti funkció biztosítója, puffer közege.
A Föld legkülső szilárd burka, rétege, amely a növények termőhelyéül szolgál a talaj. Alapvető tulajdonsága a termőképessége, életereje, biológiai aktivitása, vagyis az a képessége, hogy kellő időben és szükséges mennyiségben képes a növényeket ellátni vízzel, tápanyagokkal, makro- és mikroelemekkel. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és az élettelen földtani természettel, vízzel és a levegővel szoros kölcsönhatásban van.

Ha védjük a pusztulástól, az eróziótól, az elsavanyodástól, fenntartjuk biológiai aktivitását, az élővilágát, megőrizzük szerkezetét, pótoljuk a növénytermesztéssel kivont makro- és mikroelemeket, megőrizzük szerves anyagtartalmát akkor a talaj képes újra és újra megújulni és biztosítani a rajta élő emberek egészséges életét.

A föld, a termőföld mindezen tulajdonságai számos írót, költőt, tudóst ragadtatott arra, hogy valljon a termőföld szeretetéről, fontosságáról, így többek között Francé Rezső (Raul Francé) 1926-ban az Élet a termőföldben c. könyvében írta:
„.....E vékony terítő, az altalaj tükre és a zöld növénytakaró közötti termőföld adja egy nemzet gazdagságát.”
Wass Albert a Kard és kasza c. regényében így ír: „Ennek a mi földünknek olyan az illata, mint maga az élet. Aki beleereszti az eke vasát, az életet szánt magának. S aki kaszája mögött izzad, s tüdőre szívja a mező szagát … az életet szív magába …”

A jogszabályok az előzőekben leírtaktól eltérően természetesen racionálisan a következőkképpen azonosítják a termőföldet: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván. Ugyanakkor a talaj esetében: „a Föld szilárd felszínének élő közege, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a termékenység, feltételesen megújuló erőforrás” meghatározást fogalmaz meg.

S végül a tudomány és a föld szeretetét egyaránt tartalmazó talajvédelmi tízparancsolatot idézzük Dr. Stefanovits Páltól, mely gyakorlatilag magába foglalja a közvetlen támogatások esetében elvárt „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” alapelemeit is.

1. Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amit okvetlenül szükséges!
2. Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!
3. Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!
4. Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!
5. Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván!
6. Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfelesleget okoznál!
7. Ne keverj a talajba olyan anyagot, ami nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!
8. Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, ami tönkreteszi a talaj élővilágát!
9. A talaj termékenységét őrizd meg és ha lehet, növeld!
10. Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is!