A borkereskedelem alakulása

Nagyításhoz kattintson a képre

A régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés tudományának ősi bölcsője Transzkaukázia (a mai Törökország, Irán és Örményország területe), onnan került Európába. A Kárpát-medence területén a rómaiak már a honfoglalás előtt is termesztettek szőlőt. A szakértők megkülönböztetnek óvilági stílusú és újvilági stílusú borokat. Ezeket a földrajzi és a kémiai paramétereik, az érzékszervi jellemzőik, a technológiai és a piaci hátterük különbözteti meg egymástól. A szőlőművelés, a bor, a borászat, a borkóstolás számtalan szakkifejezése, a borral kapcsolatos szólások és irodalmi alkotás a magyar kultúra és irodalom része. Ízére, zamatára (bukéjára, borillatára, borízére) sok-sok kifejezés él a magyar nyelvben: száraz, fanyar, éles – édeskés; kemény – lágy; könnyű levegő-ízű, üres, vékony, nyúzott, nyújtott, hosszú – nagy, nehéz, zsíros, olajos, gömbölyű, testes, kövér, gazdag, bársonyos, óízű, tiszta, harmonikus, gerinces, galléros, tüzes, kész; nyers, zöldízű, savas, karcos, törött, pirkadt, poros, tükrös, opálos, kesernyés, egérízű, seprőízű, földízű, fátyolos, fáradt, főttízű, faízű, avas, rókaízű (direkt termő). A bor minősége lehet még fordult, zákányos (üledékes, zavaros, nyálkás), nyárlott, nyáras, nyáros, nyárjas, nyúlós, búsult bor), állott, pennyedt, színehagyott^.
A bor kóstolása egy érzékszervi elemzés, amikor a bort látással, szaglással és ízleléssel elemzik megismerési, értékelési céllal. A borbírálat azzal a szándékkal történik, hogy tárgyilagos leírást, minősítést és értékmeghatározást készítsenek. Például az érzetek közé sorolják a bor testességét a borbírálók, amelynek egyformán fontos komponense az alkohol és a szárazanyag tartalom. Bármelyik összetevő hiánya esetén a bort vékonynak, laposnak minősítik.
videó: https://www.youtube.com/watch?time_continue=3&v=KVCjiRIfMjs