A különböző növények egymást követő termesztésének fontosságát már rég felismerték, mint olyan eszközt, amely növeli a talaj tápanyag ellátottságát és csökkenti a gyomok, rovarok és betegségek okozta veszélyeket. A legkorábbi és legismertebb eljárás volt a XIX. század végén alkalmazott norfolki négyes. Ez általában fehérrépát vagy karórépát, árpát, lóherét és Búzát foglalt magába.
Tápanyag gazdálkodás szempontjából a vetésforgó alapelve a növények időbeni egymás utáni váltakozása. Olyan növények váltakoznak egymással, amelyek”kihasználják” (kisoványítják) a talajt, mint például a gabonafélék, olyanokkal, amelyek „feltöltik” azt, mint a hüvelyesek. A vetésforgóban a kártevők és kórokozók elleni védelmet elsősorban az életciklus megszakításával lehet elérni úgy, hogy az adott növény csak bizonyos idő eltelte után kerül vissza ugyanarra a helyre.
A vetésforgók javítják a talaj tápanyag kihasználását és a talajszerkezetet. A betakarítás utáni területművelés különösen a szántás, amely által a felszínen található hulladékok bedolgozásra kerülnek, segíti a kevésbé specifikus problémák megelőzését, míg a vetés előtti és utáni felszíni talajművelés – különösen a kapás növényeknél – gátolja a gyomok fejlődését.
A vetésforgó alkalmazása lehetővé teszi a termesztéssel járó kockázatok, mint az időjárás, piaci árak alakulása, kórokozók és kártevők vagy bármely más tényező megosztását a különböző növényfajok között, lehetővé téve a biztonságos tervezést. Fontos a kézi munkaerő egyenletes elosztása és éves szintű teljes kihasználása. A vetésforgó a különböző jövedelmezőségű – a több pénzt hozó növények (burgonya) és a kevesebb pénzt hozó növények (gabonafélék) között teremt egyensúlyt.
Termesztés technológiai szempontból a vetésforgónak további előnyei vannak:
• az egymást időközönként váltó növények gyökerei különböző mélységekben helyezkednek el, a különböző tápelem és víz igényükkel egyenletesen használják a talaj különböző rétegeit,
• az eltérő víz és tápanyag szükségletű növények váltakozása a tápanyagkészletek kiegyenlített felhasználását eredményezi,
• a takarmánynövények után visszamaradt gazdag növényi maradványok gazdagítják a talaj szerves anyag tartalmát,
• a kapás növények termesztése során a kapálási és töltögetési műveletekkel lazítják, gyommentesen és kedvező fizikai állapotban tartják a talajt,
• a közös betegségekre és kártevőkre érzékeny növények csak hosszabb idő után kerülnek ugyanarra a helyre,
• a hosszú és rövid vegetációs idővel rendelkező növények váltakozása elegendő időt hagy a talajok előkészítésére,
• a trágyát olyan növények alá lehet kijuttatni, amelyek a leghatékonyabban használják fel azt,
• a talaj megfelelő és időbeni előkészítésével, a vetés idejének betartásával, a trágyák potenciáljának kihasználásával lehetőség van a magasabb terméshozamok elérésére,
• a piaci igények figyelembe vételével lehetőség van a gyors növényváltásra,
• a munkaerő, gépek és felszerelések optimális kihasználásra kerülnek.