Egy-két száz éve még általánosan ismert fogás volt, főleg a mezőgazdaságból élő, szegényebb családok asztalán. Ma épp ellenkezőleg: a legigényesebbek, az egészségtudatos táplálkozás követői fedezik fel újra.

A hajdina (Fagopyrum esculentum) a keserűfűfélék családjába tartozik. Egyéves, dudvásszárú növény, mely 70-90 cm magasra nő, szív alakú levelei, ernyős virágai vannak. Sötétbarna színű, 5-7 mm hosszú, legömbölyített gúla alakú, háromélű magja van.

Közép-Ázsiából, pontosabban a Himalája mellől került el Ázsia más részeibe (például Japánba) és Európába. Nem rokona a kalászosoknak, botanikai értelemben nem gabona (a sóskafélék családjának tagja), csupán azért sorolják mégis azok közé, mert az elkészítési módja hasonlít amazokéhoz: lisztes magját egészben vagy hántolva, megőrölve használják fel.

Magyarországra a népvándorlás korában, a tatárok közvetítésével került, a XV. századtól kezdve ismerik szélesebb körben. Régen általános volt a fogyasztása a Kárpát-medencében, de a második világháború után hosszú időre gyakorlatilag megszűnt a termesztése. Két fajtáját termesztik: az egyik szürke magvú, hosszabb tenyészidejű, bőtermő. A sötétbarna magvú változat kevesebbet terem, de előnye, hogy igénytelenebb, rövidebb tenyészidejű, így másodvetésre is alkalmas.

A hajdina rendkívül értékes élelmiszer, a szénhidrát-, a fehérje-, az ásványi anyag-, a vitamin- és a rosttartalma miatt egyaránt. Hasonló mennyiségű fehérje van benne, mint például a búzában, de ezek fajtái eltérnek amazétól: olyan esszenciális aminosavakat is tartalmaz, amelyeket az emberi szervezet nem, vagy csak igen kis mennyiségben tud előállítani, így például figyelemreméltó a magas metionin-, lizin-, arginin-tartalma. Jelentős mennyiségű ásványi anyagot, kalciumot, káliumot és magnéziumot találhatunk benne, emellett nyomelemeket, vasat, rezet és cinket is tartalmaz.

Vitaminokban gazdag: a B vitaminok családjának szinte minden tagjából, emellett az antioxidáns hatású C-, E- vitaminból valamint a flavonol típusú, P-vitaminnak is nevezett rutinból is nagy mennyiség van benne. Ez utóbbi egészségvédő hatású, különösen a szív és az érrendszer védelmében tölthet be nagy szerepet, mivel a C-vitaminnal együtt erősíti a kötőszöveteket, segíti a sejtfalak regenerálódását, csökkenti a magas vérnyomást és az érfalak erősítésével gátolja a hajszálerek sérüléseit, vérzéseit.

A kutatók úgy tapasztalták, hogy a rutin sokszorosára növeli a C- és az E-vitamin antioxidáns hatását, így az öregedés, a daganatok és a gyulladások kialakulása ellen is hat. Zsírtartalmának döntő része telítetlen zsírsav. Rosttartalma hasznos a székrekedésre hajlamosak, a cukorbetegek és az energiaszegény diétára szorulók számára, sőt, hozzájárul a bélrendszeri daganatok megelőzéséhez is. Fontos, hogy használhatják a lisztérzékenyek is, mivel nem tartalmaz glutént.

Hajdinából szinte minden olyan étel elkészíthető, amihez egyébként szokásosan hántolatlan rizst használunk. Köretként, kásaként önálló ételként is fogyasztható, lisztjét pedig kenyérsütéshez, tésztákhoz, süteményekhez is alkalmazhatjuk. Salátába, krémlevesek, fasírt készítéséhez is alkalmas.

Mivel a hajdina íze kicsit kesernyés, és sütési tulajdonságai sem a legideálisabbak, ezért mindenképpen ajánlatos magasabb sikértartalmú liszthez keverni.

Érdemes kipróbálni a hajdina házi csíráztatását is, mivel a hajdinacsíra értékes, ízletes táplálék, hozzáadható salátákhoz, köretekhez, de akár önálló ételként vagy levesbetétként is megállja a helyét, frissen és szárítva is. A hajdina terméséhez hasonlóan a csírája is gazdag vitamin- és ásványi anyagtartalmú, egészséges eledel.

A levelében is található rutin, ezért szárított levelét vérnyomáscsökkentő gyógyteák adalékanyagául is használják.

A hajdinát a mongol és a török népek (a keresztény európaiak szemében "pogányok") ismertették meg a térségben. Eredetére, Európába érkezésének körülményeire utalnak a népies nevei is: egyes vidékeken nevezik pohánkának, pogánykának, pogánybúzának, tatárkának, szerecsenbúzának is. Maga a (leggyakrabban használt) hajdina név is a német heiden "istentelen, pogány" szóból származik.

A mezőgazdászok számára is hasznos lenne a hajdina újrafelfedezése, mivel nemcsak az emberi táplálkozásban, hanem az állatok takarmányozásában is felhasználható lenne, illetve a termőtalaj feljavításában is jó szolgálatot tehetne. Ráadásul igénytelensége, kártevőkkel szembeni ellenálló-képessége miatt biotermesztésre is alkalmas.

Régen ismerték azt a tulajdonságát is, hogy remek mézelő növény, így ún. "méhlegelőnek" is vetették, az innen származó méznek gyógyító, szívvédő hatást tulajdonítottak. (f:HáziPatika)