A Karácsony, a keresztény vallás legfontosabb ünnepe a téli napforduló pogány vallásokban gyökerező hagyományaiból alakult ki, és a kereszténység térhódításával vált eggyé Krisztus születésével.
A Karácsonyt a világ különböző részein más-más módon ünneplik. Már hozzánk egészen közel, Nyugat-Európában is eltérő szokások kapcsolódnak hozzá.
Németországban - hasonlóan az angolszász országokhoz - a Télapó hozza az ajándékokat. Míg Németországban Szentestén, addig Angliában december 25-én ajándékozzák meg egymást az emberek.
Belgiumban a "nagy ajándékozás" december 6-án, Mikuláskor van, a karácsonyfa alá kisebb dolgok kerülnek.
Finnországban a Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak egyet. A Karácsony érdekes módon összemosódott a halottak napjával: Karácsony napján a legtöbben először templomba, majd elhunyt szeretteik sírjához mennek, és gyertyát gyújtanak nekik.
Spanyolországban a Három Királyok hozzák az ajándékot
Spanyolországban az ajándékokat a három napkeleti bölcs hozza, de szintén nem december 24-án, hanem január 6-án, ami nálunk már Vízkereszt: ekkor szokták leszedni a karácsonyfát. Portugáliában viszont - érdekes módon - az angolszász hagyományokhoz hasonlóan a Télapó hozza az ajándékokat, a kéményen keresztül.
A Föld másik felén, Ausztráliában az európai hagyományokhoz hasonlóan karácsonyfát állítanak. Itt azonban az ünnep - számunkra furcsa módon - nyár közepére esik. Ezért a karácsonyi ebédet a családok a szabadban fogyasztják el.
A mélyen vallásos Mexikóban Szenteste rudakra erősített csengettyűkkel, gyertyákkal énekelve vonulnak templomba az emberek.
Az ünnep legfontosabb jelképe, a karácsonyfa szintén nem keresztény eredetű, hanem ősi szimbólum: több pogány vallásban az istenek lakhelye. A mai karácsonyfa állítás hagyománya a 18. századi Németországból származik. Hazánkba az osztrák és német rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családok hozták be az 1800-as évek első évtizedeiben, és a városokban már az 1840-es években a karácsony elengedhetetlen kellékévé vált.